Író: Lev Trockij
Először megjelent: "Bjulletyeny oppozicii," 1939. március-április, 75-76. szám.
Forrás: Krausz Tamás (szerk.): A száműzött Trockij
Fordítás: Buncsák Piroska
HTML: P.G.
Krupszkaja kiváló ember volt: odaadó, erős, kristálytiszta jellem - nem véletlenül lehetett Leninnek mindvégig méltó társa. Bölcsességéhez pillanatig sem fér kétség, de abban sincs semmi meglepő, hogy politikai gondolkodása Lenin mellett nem ölthetett önálló formát. Krupszkaja túlságosan is biztos volt Lenin igazában, megszokta, hogy mindenben rábízhatja magát társára és vezetőjére. Élete Lenin halála után rendkívül tragikus módon alakult: mondhatnánk súlyos árat kellett fizetnie az osztályrészéül jutott boldogságért. Lenin halála és betegsége - ismét csak nem véletlenül - a forradalom megtorpanásával, a thermidori fordulattal esett egybe. Krupszkaja elbizonytalanodott. A forradalmár ösztöne és a fegyelem parancsa hadakozott benne. Megpróbált szembeszegülni Sztálin klikkjével, így került 1926-ban egy rövid időre az ellenzék táborába. Ám a szakadás veszélye túlságosan ijesztő volt számára, ezért igen hamar visszalépett. Önbizalmát vesztve kereste a helyét, miközben az uralkodó klikk mindent elkövetett, hogy erkölcsileg megtörje. Látszólag tisztelettel, illetve valamiféle felszínes megbecsüléssel kezelték, valójában azonban az apparátuson belül rendszeresen kompromittálták, megalázták, nevét bemocskolták, a Komszomolon belül pedig egyenesen a legképtelenebb pletykákat terjesztették róla. Sztálin örökös rettegésben élt amiatt, hogy egyszer majd Krupszkaja szembeszáll vele. Mert Krupszkaja túl sokat tudott, ismerte a párt történetét, tudta, mi volt benne Sztálin szerepe. Visszataszító és sértő volt számára, hogy a legújabb történetírás Sztálint Leninnel egy sorban emlegeti. Sztálin félt Krupszkajától, mint ahogyan Gorkijtól is tartott. Krupszkaját teljesen bekerítette a GPU. Régi barátai egymás után tűntek el, nyíltan vagy titokban megölték öket. Minden lépését ellenőrizték. Cikkeit csak hosszas, kínzó és megalázó húzavona után adták ki, a cenzúra olykor olyan korrekciókat is ráerőszakolt, amelyek csak Sztálin dicsőitéséhez vagy a GPU rehabilitálásához kellettek. A legaljasabb ilyen jellegű betoldásokat minden bizonnyal Krupszkaja akarata ellenére, sőt, tudta nélkül végezték el. Mit tehetett a szerencsétlen, agyongyötört asszony? Teljes elszigeteltségben, nehéz szívvel, betegen, bizonytalanságban élte le hátralévő nehéz napjait.
Sztálinnak - úgy látszik - már egyre kevesebb kedve van a kirakatperek kiagyalásához, amelyek egyébként is rossz fényt vetnek rá: a világ szemében ő már így is csupán egy mocskos, visszataszító bűnöző. Nem kizárt persze, hogy lesz még azért egy újabb per, ahol a vádlottak előadják, hogyan gyorsították meg a Kreml orvosai - Jagoda és Berija irányításával - Krupszkaja halálát... Bár végül is mindegy, volt-e közük vagy sem az orvosoknak, az asszony halálához annyi bizonyos, hogy a Sztálin-rezsim enélkül is jócskán megrövidítette Krupszkaja életét.
Eszünkbe sem jut amiatt vádolni Nagyezsda Konsztantyinovnát hogy nem volt elég bátorsága a bonapartista bürokráciával való nyílt szakításhoz. A nála önállóbb politikai állásponttal rendelkezők is ingadoztak, megpróbáltak bujócskát játszani a történelemmel, és végül - belepusztultak. Krupszkaja hallatlanul nagy felelősségérzettel volt megáldva. Nem az egyéni bátorság hiányzott belőle, hanem a gondolkodásban tükröződő radikalizmus.
Mély részvéttel veszünk búcsút tőle, Lenin hű társától, a feddhetetlen forradalmártól, a forradalom történetének tragikus alakjától.
L. T.