Író: Lev Trockij, 1935. március 25.
Forrás: Krausz Tamás (szerk.): A száműzött Trockij
Először megjelent: "Lev Trockij: Dnyevnyiki i piszma." Ermitazs, 1986.
Fordítás: Kiss Ilona
HTML: P.G.
Rakovszkij volt lényegében az utolsó a régi forradalmár-nemzedék tagjai közül, akivel kapcsolatot tartottam. Most, hogy már ő is kapitulált, nem maradt senki sem. Igaz, a cenzúra miatt már vele sem tudtam levelezni kiutasításom kezdete óta, alakja mégis csak a régi harcostársakat szimbolizálta számomra. De most már ennek is vége. Már rég nincs módom rá, hogy bárkivel is véleményt cseréljek vagy megvitassak egy-egy kérdést. Újságokkal kell párbeszédet folytatnom, azaz, az újságokon keresztül - tényekkel, álláspontokkal vitázok. Mégis úgy gondolom, hogy hiába töredékes és hallatlanul kevés az a munka, amelyet ily módon el tudok végezni, jelentőségét nem vonhatom kétségbe: sőt, életemben, mindez még nagyobb szerepet játszik, mint 1917, mint a polgárháború kora stb.
Hadd magyarázzam meg, miről van szó. Ha én 1917-ben nem lettem volna Pétervárott, az októberi forradalom akkor is lezajlott volna, feltéve, ha Lenin ott van és vezeti a forradalmat. De ha sem Lenin, sem én nem lettem volna ott, nem kezdődhetett volna el a forradalom sem - a bolsevik párt vezetése megakadályozta volna a kitörését (ebben csöppet sem kételkedem!). Ha Lenin akkor nem lett volna ott Pétervárott, én magam aligha tudtam volna visszaszorítani a bolsevik-vezérek ellenállását, s a "trockizmus", azaz a proletárforradalom elleni harc már akkor, 1917 májusában megkezdődött volna, s a forradalom kimenetelének ügye igencsak kérdésessé vált volna. De - ismétlem - Lenin jelenlétében az októberi forradalom mégis csak győzedelmeskedett volna. Ugyanezt mondhatjuk egészében véve polgárháborúról is, bár a polgárháború első szakaszában, különösen Szimbirszk és Kazany elvesztésekor, Lenin megrettent és kétségei támadtak, de ez minden bizonnyal csak múló hangulat volt, s rajtam kívül másnak aligha tett említést róla.
Nem mondhatom tehát, hogy az 1917-1921 közötti időszakban végzett tevékenységemet más nem vállalhatta volna magára, a mostani viszont a szó szoros értelmében "pótolhatatlan" - ezt minden nagyképűség nélkül állíthatom. A két internacionálé összeomlása után olyan feladatok kerültek előtérbe, amelyek elvégzésére az internacionálék többi egykori vezére teljességgel alkalmatlan. Egyéni sorsom alakulása folytán én birtokában vagyok mindazon tapasztalatoknak, amelyek e probléma megoldásához szükségesek. Így aztán egyedül csak én tudom az új nemzedéket a forradalmi tevékenység módszerére megtanítani. Teljesen egyetértek Leninnel - azaz, tulajdonképpen Turgenyevvel - abban, hogy a legnagyobb baj az, ha az ember már betöltötte az 55. évét. Szükségem lenne még legalább 5 évnyi folyamatos munkára ahhoz, hogy nyugodt lélekkel átadhassam a stafétabotot.