Író: Lev Trockij
Forrás: Krausz Tamás (szerk.): A száműzött Trockij
Először megjelent: "Bjulletyeny Oppozicii," 1933. július, 35. szám.
Fordítás: Sipos András
HTML: P.G.
Az elmúlt évben Moszkvában egy újabb hazug rágalmat kezdtek terjeszteni: azt, hogy Lenin Júdásnak nevezte Trockijt. Mikor? Hol? Miért? Az európai sztálinisták eleinte kissé bizonytalankodtak, hogy megadják-e magukat ennek a haladó proletariátus arcába szórt aljas porhintésnek. De amikor a német proletariátus veresége újabb, a legborzalmasabb bűnnel gyarapította a bürokrácia vétkeinek lajstromát, hatásosabb eszközökhöz kellett folyamodni. Mostanában ez a "Júdással" kapcsolatos pletyka egyre gyakrabban kerül elő.
Mi ennek az alapja? Két évvel a háború előtt, az emigrációs küzdelmek egyik kiélezett pillanatában, Lenin egy magánjellegű feljegyzésben haragosan "Juduskának" titulálta Trockijt. Aki csak egy kicsit is ismeri az orosz irodalmat, az tudja, hogy Juduska" (Golovljov) egy irodalmi figura, Szaltikov-Scsedrin orosz szatirikus művének a hőse. Az akkori idők emigrációs csetepatéiban szinte minden vitacikkben előfordultak Szaltikovtól kölcsönzött szurkálódások. A szóban forgó esetben mégcsak nem is cikkről van szó, hanem egy dühödt pillanatban odavetett feljegyzésről. Juduska Golovljovnek az evangéliumi Judáshoz a legcsekélyebb köze sincs.
Lenin polemikus írásainak elkerülhetetlen túlzásairól Sztálin a következőket írta 1924-ben, amikor Zinovjev és Kamenyev 1917 októberi magatartását védelmezte: "Lenin írásaiban időnként tudatosan elébe vág a dolgoknak, előtérbe állítja azokat a hibákat, amelyek elkövetésének a veszélye fennáll, és mintegy megelőlegezve bírálja azokat, hogy figyelmeztesse a pártot és megóvja a hibáktól, vagy időnként ugyanilyen pedagógiai megfontolásból felnagyít valamilyen "apróságot" "bolhából elefántot csinál"... Lenin ilyen írásaiból (és sok ilyen írása van)"tragikus" nézeteltérésekre következtetni és ezt világgá kürtölni - ez Lenin írásainak meg nem értésére, Lenin nem ismerésére vall." (Trockizmus vagy leninizmus? 1924.) Sztálinnak ezek az érvei arra kevéssé alkalmasak ugyan, hogy igazolják Zinovjev és Kamenyev magatartását 1917 októberében - akkor nem valami "apróságról", "bolháról" volt szó-, de teljes mértékben alkalmazhatóak arra a harmadrangú epizódra, ami kiváltotta Leninnek a Juduska Golovljevre való hivatkozást tartalmazó írását.
Azt, hogy Lenin és Trockij között az emigráció éveiben éles összetűzisek voltak, azt mindenki tudja. De hiszen ez sok évvel az Októberi Forradalom, a polgárháború, a szovjet állam építése és a Komintern létrehozása előtt történt. Lenin és Trockij valóságos viszonyára vonatkozóan jóval későbbi és mértékadóbb dokumentumok állnak rendelkezésre, mint ez az emigrációs összezördülések hevében odavetett feljegyzés. Mit akarnak mondani a hivatásos rágalmazók azzal, hogy belekeverik a dologba "Júdás" alakját? Talán azt, hogy Lenin nem bízott meg Trockijban politikailag? Vagy hogy nem bízott benne erkölcsileg? Lenin több száz megnyilatkozása közül felidézünk kettőt-hármat.
1917. november 1-jén a következőket mondta a párt petrográdi bizottságának ülésén: "Erről még csak komolyan beszélni is képtelenség. Trockij már régen megmondta, hogy az egyesülés (a mensevikekkel) lehetetlen. Trockij megértette ezt, és azóta nem akad nála jobb bolsevik."
A polgárháború idején, amikor Trockijnak egyszemélyben kellett meghoznia kivételes felelősséggel járó döntéseket, Lenin a saját elhatározásából biankót bocsátott a rendelkezésére, az üres lap aljára a következőt írta: "Elvtársak! Ismerve Trockij elvtárs rendelkezéseinek a szigorúságát, és oly mértékben, a legteljesebb mértékben meg vagyok győződve az általa kiadott utasítások helyességéről, célszerűségéről és szükségességéről az ügy érdekében, hogy azt fenntartás nélkül támogatom. V. Uljanov Lenin."
Míg a bemutatott megnyilatkozások közül az első világos politikai értékelést tartalmaz, a második az erkölcsi bizalom fokát tárja elénk, Aligha szükséges itt több tucatnyi idézetet felsorakoztatni Lenin beszédeiből és írásaiból, amelyekből kiviláglik a Trockijhoz való viszonya, vagy ismételten felidézni a Lenin-Trockij levélváltást a nemzeti kérdésről vagy a külkereskedelem monopóliumáról. Csupán annak a levélnek a bemutatására szorítkozunk, amelyet N. K. Krupszkaja, Leninnek sok éven át társa, intézett Trockijhoz néhány nappal Lenin halála után: Kedves Lev Davidovics! Azért írok, hogy elmondjam Önnek, hogy Vlagyimir Iljics körülbelül egy hónappal a halála előtt, amikor az Ön könyvét tanulmányozta, megállt annál a helynél, ahol Ön Marxot és Lenint jellemzi, arra kért, hogy olvassam fel neki ezt a részt, nagyon nagy figyelemmel hallgatta, azután ő maga is még egyszer átolvasta. És még azt is el szeretném mondani, hogy Vlagyimir Iljicsnek azok az Ön iránt táplált érzelmei, amelyek akkor alakultak ki, amikor Ön Szibériából hozzánk, Londonba érkezett, nem változtak meg a halála napjáig. Kívánok Önnek, Lev Davidovics, erőt és egészséget, és melegen ölelem. N. Krupszkaja."
Sztálin roppant szorgos ügynökei elővigyázatosabbak lennének, ha nem feszegetnék az erkölcsi bizalom kérdését. A már nagybeteg Lenin azt tanácsolta Trockijnak, hogy ne kössön kompromisszumot Sztálinnal: "Sztálin rohadt kompromisszumot köt, azután becsap." Lenin Végrendeletében javasolta Sztálin leváltását a főtitkári tisztségből. Erre Sztálin illojalitása ösztönözte. Álljon itt végezetül az utolsó dokumentum, Leninnek közvetlenül a második agyvérzése előtt írott levele, amelyben közli Sztálinnal, hogy megszakít vele "minden személyes és elvtársi kapcsolatot."
Elég ennyi, kedves rágalmazó urak?