Író: Alekszandra Kollontaj
Először megjelent: 1916-ban pamfletként.
Forrás: Kollontaj Alexandra: A dolgozó anya. Ford.: Szamuely Tibor. (1919)
Fordítás: Szamuely Tibor
HTML: P.G.
Mariska várandós. A gyárigazgató úr házában ünnepélyes hangulat. Hogyisne: Mariska készülődik megajándékozni a férjét egy utóddal. Lesz kinek átadni a vagyont, amelyet munkások és munkásnők keze gyűjtött össze...
A doktor igen óvatosan kezeli Mariskát. Jaj, valahogy Mariska meg ne haljon, föl ne emeljen valami súlyosat. Egyék csak amit akar, amire éppen gusztusa van. Gyümölcsöt? Adjanak neki gyümölcsöt. Friss kaviárt? Adjanak neki kaviárt.
- Fődolog, hogy Mariskának gondjai ne legyenek, nehogy fölizgassa magát. Akkor a gyerek erősnek, egészségesnek születik; akkor a szülés is könnyebb lesz és megóvhatja egészségét.
Így beszélnek a gyárigazgató úr családjában, ilyen kellemes várandósnak lenni azokban a családokban, ahol a ládák bankókkal és aranyakkal vannak telitömve.
És Mariska úrnőre vigyázzanak.
"Mariska, ne hajolgass." "Mariska, ne mozogj", mondogatják Mariska környezetében.
"A várandós asszony, az anya - szent nekünk", hírdetik a burzsoá-tábor farizeusai. Vajon valóban így van-e ez?
Ugyanabban a házban, ahol a gyárigazgatóné őnagysága lakik, a harmadik udvarban, hátul a sarokban, karton függöny mögött készülődik a másik Mari, - a mosóné, a szolga felesége. Mari a mosónő, nyolc hónapos terhes. De milyen szemeket meresztene a mosónő Mari, mennyire csodálkoznék, ha mondanák neki: "Mariska, te neked nem kell cipelned súlyos dolgokat, neked vigyáznod kell magadra, a magad érdekében, a gyermek érdekében, az emberiség érdekében. Te várandós vagy, tehát a társadalom szemében te - szent vagy."
Mari az ilyen beszédet csak rossz tréfának tarthatná. A munkásosztálybeli nő „szent", amikor várandós? Hol látható ez? Nem győződhetett-e meg Mariska - a mosónő, s vele együtt a vagyontalan osztálybeli nők többi százezrei, akik kénytelenek áruba bocsátani munkáskezüket a gyárosoknak, gazdáknak, akik kétszeres aljassággal használják ki őket, midőn látják, hogy beállott a szükség és más megoldás nincs, minthogy megfeszítsd erődet és munkába állsz...
„Várandósnak - fődolog a nyugodt alvás, a jó táplálék, a tiszta levegő, óvatos mozgás, - tanítja az orvos. És mégis Mari, a mosónő, s vele együtt a bérmunkásnők százezrei, a tőke rabnői, a szemébe nevetnének, aki ilyeneket mondana nekik. Óvatos mozgás? Tiszta levegő? Egészséges, tápláló étel? Nyugodt alvás? A munkásosztálybeli nők közül ki ismeri ezeket az örömöket, amelyek csak a Mariska úrnőket illetik meg, csak a gyáros urak feleségeit?
Kora reggel, midőn az éji sötétség még birkózik a virradattal, és amikor Mariska úrnő még édes álmait alussza, Mariska mosónő leszáll keskeny ágyáról és megy a nedves, sötét mosodába, ahol lába a vizes padlón ázik, ahol még nem száradtak fel a tegnapi tócsák, ahol az ember arcába vág a szennyes ruha orrfacsaró illata...
Nem a saját jóvoltából őrlődik Mari mosónő a mosodában. Mögötte áll kiengesztelhetetlen hajcsárja, - a szükség. Mari férje - munkás. Fizetés - kevés, ketten meg nem élnek belőle. És szótlanul, összeszoritott fogakkal Mari mos a teknő mellett az utolsó napig, egész a szülésig...
Ne gondolják, hogy Mari mosónő „vasegészségű", amint szeretik magukat kifejezni az úrnök a munkásnőkről. A teknő melletti hosszú álldogállástól meggörcsösödtek az erek a lábán, a járása lassúvá és nehézzé vált... Mari szemei alatt gödrök képződtek, kezei reszketnek, éjjel pedig - már réges-régen nem alszik rendesen Mari, a mosónő...
Mily gyakran, midőn nehéz kosarakat cipel a nedves fehérneművel, Marinak a falhoz kell támaszkodnia, hogy el ne essék. A feje szédül, a szemei előtt elsötétül... És hányszor, meg hányszor úgy tűnik fel neki, mintha a hátán egy óriási, beteg fogat cipelne, és a lábai sehogysem mozognak előre, mintha ólmot öntöttek volna beléjük...
Lefeküdnél egy órácskára, kipihenni magad... Vajon ez "jár a bérmunkásnőnek? El az ilyen elkényeztetésekkel!..." Nem vagy te nagysága!
És szótlanul tűri a maga kényszermunkás életét a várandós Mari, a mosónő.
„Szent csak az a várandós nő, akinek a háta mögött mem áll a könyörtelen hajcsár - a szükség."
Mariska nagysága "szobalánynak" vette a házához leánykát, akit az úr hozatott magának a faluból. Mariska nagyságának megtetszett a szobaleány csengő nevetéséért, azért, mert a csontjai mélyre tudnak hajolni, azért, mert mint a gyorsszárnyú madárka röpköd a házban, igyekezve mindenkit kielégíteni. Aranyos leányka! Három rubel havi fizetést ígértek neki, de ő dolgozik három helyett is.
Nem panaszkodhatik a nagysága.
Maga a "nagyságos úr", a gyárigazgató úr kezd "rá szemet vetni". Mind gyakrabban, mind jelentősebben. A leányka semmit sem vesz észre - tapasztalatlan, falusi szegényke... A nagyságos úr egyre barátságosabban és kedvesebben mosolygott rá... A nagyságos asszonyt nyugtalanítani nem ajánlotta a doktor: nyugalmat írt elő. Csak hadd hordja ki nyugodtan a magzatát - nehogy még valami baja történjék. Így azután a nagyságos úr mindjobban szemet vet a szobaleányra. És szintén Mariska a neve... Könnyű megszédíteni!... A leányka buta, tudatlan. Megijeszteni nem nehéz. És félelemből mindenre kapható.
És várandós lett Mariska, a szobaleány is. Megszűnt nevetgélni. Megkomolyodott, gond ülte meg a szivét és nappal és éjjel csöndesen könyezik.
Megtudta ezt Mariska úrnő. Lejátszódott a botrány. Mari szobalányt 24 óra alatt kidobták a házból.
Bolyong Mari a városban - sem barát, sem hajlék... ki fog "olyant" most "tisztességes" házban tartani?
Kószál Mari hely nélkül, kenyér nélkül, segély nélkül. A folyó partján megáll. Nézi a sötét hullámokat - visszafordul, összeborzong. Ha belevetné magát... Húzza, vonzza a folyó hideg, sötét mélysége...
A gyár festő osztályában lárma: ájultan viszik ki a munkásnőt. Mi történt vele? Elszédült a göztől? Miért nem vigyáz jobban? Nem újonc! A gyári mérget már rég meg- szokhatta volna!...
„Semmise!" mondja az orvos „nem látják ? Várandós! A terhes asszonynál pedig mindenféle csuda előfordul. Nem kell törődni vele!"
És a festőmunkásnő visszatér a munkára. Megy a műhelybe, a saját helyére és mint a részeg, dülöngődzik.
Tréfál talán? Napról-napra tíz órát dolgozni. Mérges gőzökben, ártalmas illatok közt. Hazatérsz, lepihenhetsz-e dolgozó anya, amikor gyerekek vannak a családban, a vak, öreg anyóka ebéd nélkül ül, amikor a fáradt férj éhesen szalad haza a gyárból? Mind etetned kell, mindről gondoskodni... Virradatkor első, aki lábon van, utolsó, aki alvásra készülődik.
És még hozzá különórás munkára is berendelték. Munka rendkívül sok van a gyárban. A gyáros nyeresége hegyekbe halmozódik. De a különórákért mégis csak krajcárjával fizet. Nem tetszik - máris mehetsz, künn tágasabb! Munkanélküliek, hála istennek, elegen vannak a világon. A festőmunkásnő magánál az igazgató úrnál próbált magának szabadságot kérni.
"Hamarosan szülnie kell. Elő is kell készülnie. A gyerekek is aprók, a háztartás is, meg az öreg anyóka is, minden az ő kezében van".
Mire való mindez, mikor meghallgatni nem akarja.
"Ha minden várandósnak "szabadságot" kell adni, akkor inkább jobb bezárni a gyárat. Ne aludt volna a férjével, nem terhesedett volna meg tőle..."
Sértően, komiszan még káromkodott is egyet az igazgató úr. Mari festőmunkásnőnek az utolsó óráig menni kell a munkára, festeni.
Így tiszteli most a burzsoá társadalom az anyaságot.
Mariska úrnőnél a szülés - esemény. Ünnep vagy nem ünnep, de a házban mindenki lázasan mozog. Orvosok, szülésznők, ápolónők...
Fekszik a betegágyasnő tiszta, puha ágyban. Virágok az asztalon. A férj az asszony kezecskéit simogatja. A postás leveleket, táviratokat hoz. A tisztelendő úr hálaadó misét szolgáltat.
A gyerek egészségesnek, erősnek született. Hát hogyne! Mikor annyira védték, annyira vigyáztak Mariska úrnöre!
De Mariska mosónő szintén szül. A sarokban, a karton függönyök mögött, a szobában, megtelve idegen emberekkel.
Mariskának kínjai vannak. A sikoltását igyekszik a párnába fojtani. A szomszédok - mind munkásnép, - nem szép megzavarni őket az álmukban, megfosztani őket utolsó pihenésüktől. Reggelre megjött a bába. Megmosta, összeszedte a gyereket s aztán sietett egy másik szülőnőhöz. Mariska most egyedül fekszik a szobában. Nézi a gyereket. Milyen élettelen! Soványka, nyápic szegény... A szeme pedig, ugy tűnik föl az anyának, szomorúan mintha kérdezné: "minek is szültél te engem?"
Mariska nézi, nézi a gyereket és sir, csöndben, hangtalanul.
Megszülte magzatát a szobalány Mariska is, valahol a külvárosnak egy csöndes utcáján. Kéredzkedett a női kórházba, - zsúfoltnak bizonyult. - Bekopogtatott a másikba is, - nem vették fel, valamilyen papírt követeltek.
Szült és távozott. Ment - bolyongani. Az újszülöttet kendőbe csavarta. Hova? - Sehova.
Emlékezett a sötét folyóra, a mélyre, a borzongatóra.
Reggelre a rendőrök kihúzták a vizbefultat.
Így tiszteli az "anyát" a burzsoá társadalom.
A festőmunkásnő Mari halott magzatot hozott a világra. Nem tudta kihordani. A szülőanyja lélegzésén keresztül még az anyaméhben megölték a gőzök.
Nehéz volt a szülés. Maga Mari festőmunkásnő is kis híján múlott, hogy másvilágra nem ment.
De másnap estére - már fölkelt: söpröget, takarít, mosogat. De hogy is lehetne másképp? A festőmunkásnő Mariért ki szedné rendbe a házat, ki intézné a háztartást? A gyermekeket is etetni kell tán? Könnyü Mariska úrnőnek kilenc napot a betegágyban kifeküdni, amint azt a doktor ajánlja, mikor körülötte egész csapat szolga táncol!..
Mi az, hogy a festőmunkásnő Mariska a szülés utáni munkától súlyos úri betegséget szerzett magának? Ki törődik a gyógyításával!
Ki védi a dolgozó anyát? Ki veszi le erőtlen, fáradt vállairól a gondokat.
„Az anyaság szentsége" csak a Mariska úrnők részére létezik.
Mariska úrnőnek - az anyaság öröm és ünnep.
Világos, kényelmes gyermekszobában sír a gyáros úr utóda, tanult nevelőnő felügyelete és orvosok ellenőrzése mellett.
Ha magánál Mariska-úrnonél a szoptatásra nem elegendő a tej, vagy pedig az "alakját" elrontani nem akarja talál szoptatós dadát.
Nem kell örökösen együtt lenni a gyerekével Mariska úrnőnek, mehet vendégségbe is, meg üzletekbe, meg színházakba, meg bálokba... Van kinek vigyázni a gyerekre...
Mariska úrnönek - az anyaság ünnep, gondtalanság.
A munkásnő Mariskának, a festőgyári, szövőgyári, mosodai vagy gummigyári Mariskáknak, a munkásosztálybeli anyák százezreinek, - az anyaság kereszt.
Zúg a gyári sziréna, hív a munkára. De a gyerek még sír, szopni akar. Hogy lehetne eldobni? Kinek odaadni?
A dolgozó anya a szomszéd nénikének vagy valamelyik kiskorú leányának adja át a gyereket, hogy megszoptassák az üveg tejből. Megy a munkára, de a gyerek miatti aggodalmától a szíve oly nyugtalan... A kis nővérke a legjobb akarattal, de a legteljesebb hozzánemértéssel - kásával eteti, sőt még kenyérdarabkákat is dugdos a pici szájába.
Mariska nagyságánál, a baba napról-napra javul. Fehér, mint a cukor, telt, mint az alma és egyre erősödik.
A gyári munkásnőnél, mosónőnél a kölyök napról-napra rosszabb. Éjszakánként lábaival nyugtalanul rugdos, nyöszörög és sír. Jön az orvos és káromkodik:
"Miért nem adja a mellét! Azt gondolja talán, hogy minden szeméttel etetni lehet? Ugyanolyan mint az anyja!... Most aztán saját magát okolja, ha a gyerek meghalt."
Száz meg százezer dolgozó anya nem is mentegetődzik. Csak állnak, állnak földreszegzett fővel és csöndben törölgetik kicsorduló könnyeiket.
Vajon megmondhatok-e mindent az orvosnak? Vajjon elhiszi-e, megérti-e?
És hullnak a gyerekek a bérmunkások és bérmunkásnők gyermekei, hullnak, mint a legyek...
Oroszországban minden évben egy milliónál több gyermek pusztul el.
Gyermeksírok milliói!
Síró anyák milliói!
Hát kinek a gyemekeit is szedi legjobban a halál kaszája, mikor elindul gyűjtésre a színes virágok - a gyermek-életek közé?!
Már bizony, mindenesetre, legkevésbbé szedi áldozatait a halál a gazdag emberek negyedeiből.
Ott, ahol a gyermek melegben él, ahol a tápláléka - az anyja teje vagy a bérelt szoptatós dadáé, - ott fejlődnek és egészségesek lesznek a gyermekek.
A királyi családokban 100 újszülöttból alig hal meg 6-7 apróság. A munkáscsaládokban ellenben 35-40 gyerek hal meg minden száz közül.
Minden államban, ahol a tőkések uralkodnak, a munkás emberek pedig nyomorognak és eladják a munkáskezüket, - nagyon sok gyermek hal meg.
Mind közül azonban a legtöbb gyermek Oroszországban hal meg. Minden 100 újszülött közül életben marad:
| Norvégiában | 93 gyermek |
| Svájcban | 89 gyermek |
| Angliában és Finnországban | 88 gyermek |
| Franciaországban | 86 gyermek |
| Ausztriában és Németországban | 80 gyermek |
| Oroszországban | 72 gyermek |
De van hely Oroszországban, van kormányzóság, különösen ott, ahol sok a gyár és a műhely, ahol minden 100 gyermek közül meghal 54... A nagyvárosok negyedeiben, ahol a gazdagok laknak, minden 100 ujszülöttre 8-9 halott jut, a munkásnegyedekben 30-31... Miért hullanak hát annyira a munkások, a prolétárok gyermekei?
Hogy a csecsemőből egészséges, erős gyermek fejlődjék, szükséges neki: tiszta levegő, meleg, napfény, tiszta ápolás és óvatos gondozás. Szükséges neki az anyai mell ez az egyetlen táplálék, amiből ő erősödhetik és nőhet. Kinek van a munkáscsalád gyermekei közül mindebben része?
Ezért üti fel tanyáját oly gyakran a halálos vakság a munkáscsaládok lakásaiban, mert itt sajnos sötétség és nedvesség is uralkodik, mert ide a napfény sohasem juthat be, mert itt szűk minden, és szokás szerint piszkos is, mert nincs lehetősége a dolgozó anyának teljesiteni legszentebb kötelességeit: megfelelően gondoskodni a csecsemőjéről. A tudomány megállapította, hogy a csecsemők legveszedelmesebb ellensége - a "mesterséges táplálás", már mint az anyai tej megvonása.
Ötször annyi csecsemő hal meg, amelyet nem anyatejjel táplálnak, mint azok a csecsemők, akik az anyai mellből táplálkoznak. Ha pedig a csecsemőt nem tehéntejjel, hanem mindenféle más eledellel táplálják, tizenötszörte több hal el közülök.
De hol van az a munkásnő, aki házon kívül, a gyárban, a műhelyben dolgozik és maga táplálhatná gyermekét?
Még jó, ha tehéntejre telik pénze. - És még arra, sincs mindig!... No de milyen is az a tej, amely az üzletekből a dolgozó anya gyermekének kerül! Inkább víznek nevezhetnénk!...
Innen van az, hogy száz elhunyt csecsemő közül hatvan hasfájásban pusztul el!
De még hányan vannak a többiek, akik pusztulásának egy második oka van: a "születési gyengeség", amint azt az orvosok nevezik. Ez pedig azt jelenti: vagy az anya nem viselte ki, a súlyos munkától korábban szülte, vagy az anyaméhében megsérült már, megnyomorította a gyári gőz...
Vajon lehetséges-e valóban, hogy a munkásosztály nője teljesíthesse anyai kötelességét?
Volt idő, nem is olyan régen, amire még emlékeznem nagyanyáink, mikor anők csak a házimunkát ismerték: a háztartást és a háziipart.
És akkor a vagyontalan osztálybeli asszonyok nem ültek munka nélkül, elég nehéz volt az otthoni munka: takarítani, varrni, mostni és szőni, vásznat fehéríteni, a kertben, a mezőn dolgozni. De a nőket ez a munka nem szakította el kedveseiktől, a vastag gyári fal nem zárta el gyermekeiktől... Bármilyen szegény volt is a nő és bármilyen nyomorban is, a csecsemőjét a saját karjaiban altatta el.
De változtak az idők.
Kifejlődtek a gyárak, megnyíltak a műhelyek. A nyomor elűzte a nőt a háztól, - a gyárak pedig befogadták őt vaskarmakik közé. De amikor bezárul a nő mögött a gyári kapu, már el is búcsúzhatik az anyaságtól. Mi mindent nem tesz a bérmunka a nővel, a volt és leendő anyával? Csak éppen nem teszi nyomorékká a dolgozó anyát a munkaadó munkája! Ha napról-napra zörög a varrógépen, - súlyos derékfájásra tesz szert. Ha a szövőgyárba, gumigyárba, porcellán-, gyufa-, vagy vegyészeti gyárba megy dolgozni, a mérges anyagokkal való foglalkozás nemcsak őt, hanem születendő gyermekét is tönkreteszi. Ha cseréppel vagy ólmosanyaggal dolgozik, nyomorulttá lesz, vagy halott gyermeket szül; ha nikotint lehel be a cigaretta- és dohánygyárakban, - gyermekét öli meg, megmérgezvén saját tejével... Meggyilkolja vagy korábban szüli meg magzatát, ha elviselhetetlen terheket cipel, vagy várandósan megerőlteti magát az esztergapadnál vagy a félnapos futkározástól, amikor a nagysága parancsára le- és felszaladgálva a lépcsőn cipeli a leendő szolgát.
Nincs olyan rettenetes, veszélyes munka, amelyet nem kellene most végeznie a bérmunkásnőknek, nincs olyan ipar, ahol ne találkozhatnánk várandós vagy szoptatós anyákkal...
A bérmunka olyan feltételek mellett, ahogy most a munkásnő él, az anyaság sírja.
Érdemes-e a munkásnőnek kihordani gyermekét, ha nyomorékot, koraszülöttet hoz a világra, ha hullnak, mint a legyek? Érdemes tűrni a munkásnőnek az anyaság minden kínját, ha gyermekeit oda kell dobni mindjárt a születése után a legteljesebb bizonytalanságba? Ha nincs meg a munkásnőnek a lehetősége teljesíteni a kötelességét: ápolni a gyermekét, ahogyan szeretné, gondoskodni róla, emberré nevelni?
Nem helyesebb-e lemondani az anyaságról?
Nagyon sok munkásnő kezdi óvni magát a teherbejutástól.
Nincs ereje elviselni az anyaság keresztjét.
De megoldás-e ez?
Hát még ettől az utolsó örömtől is meg kell fosztania magát a munkásosztálybeli nőnek?
Hát még azonkívül is, hogy az élet már úgyis megverte, hogy a szegénység nem hagyja nyugton, hogy a gyár kipréseli minden erejét, a munkásnőnek le kell mondania még az anyai öröm jogáról is, átengedni minden anyai szerencsét a Mariska úrnőknek?
Visszavonulni harc nélkül?... Nem törekedni megerősíteni saját jogát, amelyet a természet megad a legutolsó féregnek, az oktalan állatnak is?
Vajon csakugyan nincs más megoldás?
Természetesen van!
Csak éppen a munkásnők mindegyike nem tudja még.
Képzeljünk el magunknak egy társadalmat, népet, államot, ahol nincs többé Mariska úrnő és nincs többé Mariska mosónő sem. Nincs naplopó, de nincs bérmunkás sem. Minden ember egyformán dolgozik és ezért a társadalom, az állam gondoskodik róluk, megkönnyíti az életüket.
Pontosan úgy, amint most Mariska úrnő szülei gondoskodnak róla, ez a társadalom, mint egy nagyobb szerető család, gondoskodni fog a gyöngébbekről: a nőkről, a gyermekekről.
Amikor Mariska (nem úrnő és nem munkásnő, hanem egész egyszerűen polgárnő) teherbe jut, nem kell majd rettegni, hogy mi lesz vele, mi lesz a csecsemő gyermekével?
A társadalom - a nagy, baráti család, gondoskodni fog mindkettőjükről.
Mariska szolgálatára fog állni a szülészeti klinika, körülvéve kerttel, virágokkal; ház, ahol minden úgy lesz építve, hogy örvendetes, egészséges és kellemes legyen ott az élet minden várandós, minden szülő, minden szoptatós nőnek... Az orvosok gondja ebben a társadalomban arra fog irányulni, hogy ne csak megóvják az anya és a csecsemő egészségét, hanem meg is könnyítség a szülég fájdalmait.
A tudomány halad előre, a tudomány itt is segíthet. Amikor a csecsemő megerősödik - az anya hazatér rendes életmódjához, hogy ismét áldozatot hozzon saját munkarészével a nagy család-társadalomnak.
De a csecsemőért nem kell majd szenvednie. A társadalom itt is segítségére siet; a gyermekkertben, a gyermektelepeken, a kisdedóvókban és az iskolákban fog felnőni a gyermek, hozzáértő ápolónők felügyelete alatt. Amikor akarja az anya, - a gyermekek vele lehetnek mindig. Sohasem nála, - ha tudja, hogy a gyerek megbízható kezekben van...
Az anyaság nem lesz többé kereszt. Minden nő részére csak az az öröm marad meg, csak az a nagy anyai szerencse, amely most egyedül a nagyságos Mariskákat illeti meg.
De vajon nem mese-e az ilyen társadalom? Lehetséges-e ez?
A tudomány a népek gazdaságáról, a társadalom és az államok történelméről azt igazolja, hogy ilyen társadalom kell, hogy legyen, hogy bármiként ellentálljanak is a gazdag tőkések, gyárosok, földbirtokosok, tulajdonosok, a "mese" megvalósul, valóra válik.
Ezért harcol már az egész világon a munkásosztály. És, ha még távol vagyunk is attól, hogy a társadalom egy szerető családdá olvadjon össze, ha még sok harc és sok áldozat vár is reánk, mégis igaz, sőt más államokban már most is a munkásoknak sokat sikerült elérniük.
Munkások és munkásnők törekszenek már törvényekkel és mindenféle intézkedésekkel megkönnyíteni a munkásnőnek is az anyaság keresztjét.
Az első, hogy mit tehetnek és mit érhetnek ela munkások és a munkásnők minden országban: - kényszeríteni védelem alá venni a dolgozó anyát.
Ha már a nyomor, semmit sem biztosítva, bérmunkára kényszeríti a nőt és ha már évről-évre nő a bérmunkásnők száma, legalább is meg kell tenni azt, hogy a bérmunka ne lehessen az anyaság keresztje.
A törvénynek be kell avatkoznia, a törvénynek segiteni kell az anyát összeegyeztetni az anyaságot és a munkát.
A világ minden munkása és munkásnője követeli a nők és fejletlen gyermekek éjjeli munkájának megtiltását.
Nyolcórás munkanap minden bérért dolgozónak, megtiltása a 16 évesnél fiatalabb gyermekek alkalmazását a munkára; a 16 évesnél idősebb fejletlen leányok munkája csak fél napra legyen engedélyezhető. Ezek a követelések fontosak és különösen a leendő anyáknak: a 16-18 közötti évek döntő fontosságúak a nők életére, akkor formálódik, erősődik, fejlődik a nő. Ha ezekben az években megterhelik az erejét, - örökre képtelenné válik az egészséges anyaságra.
A törvénynek szigorúan elő kell írni, hogy a munka feltételei és a műhelybeli viszonyok ne árthassanak a nők egészségének: az áruk elkészítéséhez szükséges ártalmas eszközöket fel kell cserélni ártalmatlanokkal, vagy teljesen betiltani, - a nehéz munkákat (terhek cipelése, eszterga- vagy gyalupadok melletti munka stb.) meg kell könnyíteni gépekkel; a műhelyeket tisztán kell tartani, nem engedhető meg bennük elviselhetetlen forróság, vagy kegyetlen hideg, a félreeső helyeknek, mosdó-szobáknak, étkezőknek tisztáknak kell lenniök, stb. Mindezt el lehet érni. A rendes, mintagyárakban ez már meg is van, de a gyárosok takarékoskodnak. Minden "holt" beruházás, minden kérelem megvalósítása - drága, csak az emberi élet oly olcsó...
Ugyancsak rendkívül fontos, hogy a törvény pihenőt írjon elő a nőknek mindenütt, ahol csak lehetséges. Úgyszintén, hogy komoly és ne potom csekélységű büntetéseket szabjanak ki a gyárosokra a törvény megszegése esetén.
A törvény rendelkezéseinek teljesítése feletti ellenőrzést nemcsak a gyári iparfelügyelőkre, hanem a munkások által választottakra is kell bízni.
A törvénynek mindenekfelett védelmeznie kell az anyát is.
Ezidőszerint nálunk az orosz törvények szerint: - ar iparról szóló 126-ik törvénycikknek megfelelően a munkásnőnek a nagyobb gyárakban és műhelyekben szülés idejére négy heti szabadság jár.1
Természetesen ez kevés.
Németországban, Franciaországban és Svájcban például a szülőnőnek, alkalmaztatásának elvesztése nélkül, joga van nyolc heti szabadságra a szülés előtti és utáni időre. De még ez sem elégséges.
A munkások pártja követeli: a munka elhagyására való jogot nyolc hétre a szülés előtt és a munka eltiltását nyolc hétre a szülés után: összesen tizenhat heti pihenőt.2
Ezenkívül a törvénynek elő kell írnia, hogy minden szoptató anyának a munkaidő alatt szünetet adjanak csecsemője szoptatására. Ilyen követelést már megvalósítottak az olasz és a spanyol törvényekben.
A törvénynek követelnie kell a műhelyekben és gyárakban világos és meleg helyiségek építését a csecsemők szoptatására.
Egyébként kevés lenne, hogy csak a törvény védelmezze a dolgozó anyát, hogy megtiltsa neki a munkát. Szükséges, hogy a társadalom, az állam biztosítsa is az anyát erre az időre.
Jó lenne a "pihenő", ha a nőnek a gyermekével egész egyszerűen be lehetne tiltani tizenhat hétre, hogy megkeresse az élelemre szükséges pénzt! Ez a nőnek a biztos halálra való ítélését jelentené.
A munkásnő munkájának védelmével együtt meg kell valósítani az anyaság biztosítását az állam terhére.
Ilyen gondoskodás vagy anyaság biztosítása már megvan tizennégy államban: Németországban, Ausztria, Magyarország, Luxemburg, Anglia, Olaszország, Franciaország, Ausztrália, Norvégia, Szerbia, Románia, Bosznia-Hercegovina és Oroszországban.
Tizenegy államban a munkásnőt a munkásbetegsegélyző-pénztárakban biztosítják, amint nálunk, Oroszországban is és mindenki köteles hetenkint fizetni a saját járulékát. Ezért a pénztártól a szülés idejére segélypénzeket adnak (különböző államokban különböző összegeket, de sehol sem a teljes munkabért), úgyszintén orvosi és szülésznői segélyt.
Olaszországban a munkásnőt anyaság esetére külön pénztárakban biztosítják, amelynek járulékait a munkásnők és a munkaadók fizetik, úgyszintén az állam is hozzájárul. Mindazáltal a biztosítás terhét itt is a munkásnő viseli. Franciaországban és Ausztráliában a munkásnőknek nem kell semmiféle járulékot fizetniök. Ezekben az államokban minden bizonytalan megélhetésű anya, akár férjes, akár házasságon kívüli, az államtól segélyt kap: Franciaországban nyolc hétre 40 centimestől 50 centimesig naponta, de néha többet is, ezenfelül orvosi és szülésznői segélyt, Ausztráliában pedig 5 font sterlinget (kb. 120 koronát) egyszersmindenkori segélyként. Franciaországban ezenkívül rendelet szól arról hogy a szülőnőt a háztartási munkálatokban helyettesítsék. Ezt rendesen valaki a szomszédok közül, legtöbbször valamelyik barátnő, aki egy rövid ingyenes tanfolyamot végzett, amelyiken megtanították, hogy mint kell bánni a gyermekágyas nővel és a csecsemővel. Ez a "helyettes háziasszony" eljön mindaddig, amíg az anyának feküdni kell, rendbeszedi a házat, elkészíti az ebédet, foglalkozik a csecsemővel és ezért a munkáért fizetést kap a pénztártól.
Franciaországban, Svájcban, Németországban és Romániában a szoptató anya szintén pénztári segélyben részesül. Ilyen módon megtörténtek az első lépések az anyaság biztosítására.
De magától értetődően ez még nagyon kevés. A munkásosztály mindent elkövet, hogy az anyaság minden terhét levegye a gyenge női vállakról és áthárítsa a társadalomra, hogy a törvény és az állam megkönnyítse a nők legnagyobb gondját, anyagi, pénzügyi gondjait.
Bár a munkásosztály nagyon jól tudja, hogy az anyáról és a gyermekről való teljes gondoskodást csak az új társadalom veheti magára, - a baráti nagy család, - amelyről már fentebb említést tettünk, de már most is törekedni kell a dolgozó anya sorsának enyhítésére.
Bár sokat elértünk, de küzdenünk kell még tovább is, hogy még többet érhessünk el.
A munkáspártok minden országban követelik: hogy az anyaság biztosítása megillessen minden nőt, bárki is legyen, cselédleány, vagy munkásnő, háziiparban dolgozó vagy mezőgazdasági napszámosnő.
A segélyeket ki kell adni a szülés előtt és után, öszszesen 16 hétre, de lehessen meghosszabbítani is, ha az orvos úgy találja, hogy az anya még nem épült fel tökéletesen, vagy a csecsemő még nem elég erős. Az anyának segélyt kell kapnia még abban az esetben is, ha a gyermek el is halna, vagy a szülés időelőtti lenne, hogy az anya kellőképen magához térhessen.
A segélynek másfélszer nagyobbnak kell lennie, mint a munkásnő munkabérének, ha pedig ez megilleti a bérért nem dolgozó nőket is, akkor az átlagát kell venni alapul annak fizetésnek, amelyet ezen a helyen a nők kapnak, természetesen megnagyobbítva másfélszer.
De igen fontos, hogy a törvényben benne álljon:
A szoptató nőknek szintén meg kell kapniok a szoptatás egész idejére, de legalább is kilenc hónapra, a pénztári segélyt, amely semmiesetre se legyen kevesebb a munkabér felénél.
Az anyának két részletben kell kiadni a segélyt: szülés előtt és szülés után, még pedig közvetlenül az anya kezeihez, vagy a segély felvételére közvetlenül megbízottnak.
A nőknek a segélyre való jogát el kell ismerni minden kikötés nélkül, amilyenek találhatók ezidőszerint a különböző törvényekben, mint nálunk Oroszországban is, ahol legalább is három hónapig a pénztár tagjának kell lenni annak, aki igényt tart a segélyre.
A szülő nőnek biztosítani kell az ingyenes orvosi, szülésznői segélyt, az ingyenes ápolást a szülészeti klinikán, azonkivül "helyettes háziasszony" segélyét, úgy mint Franciaországban és részben már Németországban és Angliában is.
Ellen kell őrizni mindazt, hogy mint tartják be a törvényt, hogy a szülő nő megkapta-e mindazt, amire neki a törvény jogot ad. Ezt az ellenőrzést maguknak a munkásnőknek megbízottja végezze el.
A törvény szerint a szülő és szoptató anyának jogot kell biztosítani, hogy a pénztárak vagy a városi életre főszolgabírósági költségvetés terhére, ingyen tejet kapjanak, sőt ha kell, teljes ellátást az újszülötteknek.
A munkáspárt követeli azt is, hogy a városi, járási, vagy biztosító pénztárak, a gyárakban a gyáros vagy a város, illetve a falu költségére bölcsőde állíttassék fel a csecsemők részére, akiket úgy lehessen elhelyezni, hogy minden szoptató munkásnő könnyen táplálhassa gyermekét a szünetben, amelyet részére a törvény biztosít. A bölcsődék ügyével nem a kegyes hölgyeknek, hanem maguknak a dolgozó anyáknak kell foglalkozni.
A városi, járási, vagy biztositó pénztárak kötelesek meg- felelő mennyiségben, saját számlájukra épiteni:
1. Szülészeti klinikát;
2. Menhelyet a dolgozó vagy munkanélküli várandós és szoptató anyák részére, amilyenek már vannak Franciaországban, Németországban, Magyarországban.
3. Ingyenes orvosi rendelőket a gyermekek és az anyák részére, hogy az orvos ellenőrizhesse a nők terhességét, tanácsokat adhasson és megmutassa a szoptató anyáknak a gyermekekkel való helyes bánásmód formáját.
4. Klinikákat beteg gyermekek részére, mint ez már megtörtént Angliában a Munkásnők Ligája részéről.
5. Gyermekkerteket, ahova az anyák beadhassák 2-5 éves gyermekeiket, amíg ők dolgoznak. Most az anya a munkából fáradtan, kimerülten tér vissza, szüksége van pihenőre, nyugalomra, a gyermekei azonban éhesek, mosdatlanok, rendetlenek... Azonnal újból munkába kell állnia. Egészen másként áll a dolog, amikor az anya a munkából a gyermekkertbe megy gyermekeiért, aki jól táplált, megmosdatott, vidám, teljesen "érdekes" újdonság... Megy haza az anya boldogan. Ha a gyermek idősebb, még használhatja is az anya a háztartási munkálatoknál, mert a gyermekeket a gyermekkertben erre is kioktatják... Egészen új fogalmakkal ismerkednek meg.
6. Ezenkívül a város köteles ingyenes tanfolyamot létesíteni a gyermekápolásról, az anyák és a leányok részére. Úgyszintén ingyenes ebédeket és reggeliket a várandós és szoptató munkásnők részére, ami Franciaországban már meg is történt.
De mindezeknek az intézkedéseknek nem szabad magukon viselniök a "jótékonyság" keserű utóizét.
A társadalom minden tagjának, tehát a munkásnőnek is, minden polgárnak és polgárnőnek, joga van követelni az államtól és a társadalomtól, hogy gondoskodjanak a saját polgáraikról. Hát mire valók is az emberek és a kulturált állam, ha nem arra, hogy gondoskodjanak mindenki boldogságáról. Ezidő szerint ez sehol sem található a földön. A hatalom a gazdagok, a birtokosok kezében van. De minden állam munkásai és munkásnői törekszenek arra, hogy a társadalom és az állam valóban nagy baráti családdá alakuljon át, ahol minden gyermek egyenlő és ahol minden családról egyformán gondoskodnak. És akkor a anya sorsa is más lesz, akkor a halál kaszája is megszűnik szedni rettenetes áldozatait az újszülöttek közül.
Hogy lehet megvalósítani mindezeket a követeléseket? Mit kell tenni mindezek elérésére?
A munkásosztály minden nőjének, mindenkinek, aki ezt a kis könyvecskét olvassa, nem szabad közömbösen félreállani, hanem támogatnia kell a munkásosztály mozgalmát, amely küzd mindezekért a követelésekért, amely ki akarja harcolni a régi világtól az új és jobb jövőt, ahol nem lesz többé keserű anyai könny, ahol az anyaság keresztje - átalakul a nők legmagasabb örömévé és boldogságává.
Azzal a tudattal kell biztatnunk önmagunkat: "egyesülésben rejlik az erő!" Minél több munkásnő vesz részt közülünk a munkásosztály mozgalmában, annál nagyobb lesz a mi erőnk, annál gyorsabban harcolhatjuk ki, amit kivánunk...
A mi szerencsénkről, a mi életünkről és a mi gyermekeink jövendőjéről van most szó!
1 Kollontajnak ez a kis munkája még jóval a forradalom előtti időkből való, az adatai is régiek. A proletár Oroszországban a dolgozó anya kérdésének a megoldása a legjobb kezekben, - magának A. Kollontajnak a kezeiben van. 2 Szovjet-Oroszországban ezt már meg is valósították.