Író: Walter Benjamin
Először megjelent: "Der öffentliche Dienst," Zürich, 1934. március.
Forrás: 1749
Fordítás: Zsellér Anna
HTML: P.G.
Az ellentétek, melyek boldogabb korszakokban kölcsönösen megtermékenyítették egymást, az írásbeliség jelenkori állapotában feloldhatatlan antinómiákká váltak. A tudomány és a szépirodalom, a kritika és a termelés, a műveltség és a politika összefüggéstelenül és rendezetlenül hull szét. Az írásbeliség zűrzavarának színtere az újság. Tartalma olyan „anyag”, amely megtagadja a szerveződés minden formáját, kivéve azt az egyet, amelyet az olvasó türelmetlensége kényszerít rá. Mivelhogy a türelmetlenség az újságolvasó alapállapota. Ez pedig nemcsak a politikusokra vagy a spekulánsokra jellemző türelmetlenség, akik információra vagy tippre várnak, hanem rejtetten benne izzik a kirekesztettek türelmetlensége is, akik úgy gondolják, joguk van arra, hogy az ő érdekeik is szót kapjanak. A szerkesztőségek már régóta kihasználják, hogy semmi más nem köti annyira az olvasókat újságjukhoz, mint ez a napról napra új táplálékot követelő, emésztő türelmetlenség, és újabbnál újabb rovatokat nyitnak kérdéseiknek, véleményeiknek és tiltakozásuknak. A tények válogatás nélküli asszimilációja tehát kéz a kézben jár az olvasók ugyancsak válogatás nélküli asszimilációjával, akiket szempillantás alatt munkatársukká avatnak. Ám ebben dialektikus mozzanat rejlik: az írásbeliség hanyatlása az adott sajtóban a helyreállítás képletének bizonyul egy megváltozott sajtóban. Azáltal ugyanis, hogy az írásbeliség elterjedtségében megnyeri, amit mélységében elveszít, helyeslendő társadalmi célként fokozatosan eltűnik a szerző és a közönség megkülönböztetése, amelyet a sajtó hagyományosan fenntart (a gyakorlatban azonban máris fellazít). Az olvasó bármikor készen áll arra, hogy író, tudniillik leíró vagy akár előíró legyen. Szakértőként – még ha nem is egy szakma, sokkal inkább az általa betöltött poszt szakértőjeként – hozzáférést nyer a szerzőséghez. Maga a munka jut így szóhoz. A munkavégzéshez szükséges készségnek egy részét pedig a tudás szavakba foglalása teszi ki. Az irodalmi felhatalmazást már nem a szakosodott, hanem a politechnikai képzettség alapozza meg, és ezáltal közjó lesz. Egy szóval az életmódok irodalmiasítása úrrá lesz az egyébként feloldhatatlan antinómiákon, és a szó gátlástalan lealacsonyításának színtere – tehát az újság – maga lesz az, ahol készül a megmentése.